2017.06.05. Trianoni emlékműsor

Nemzeti Összetartozás Napja Szentpéterfán (Dr. László Antal)
„Nem lehet feledni, nem soha” Trianonról
A Pinka menti „communitas fidelissima” címmel rendelkező települések lakói körében különös hangsúlya van Trianon emlegetésének. Szentpéterfán a nemzeti összetartozás napjára való megemlékezés a sűrített pünkösdi programok közepette is elmaradhatatlan. A „Nagy Magyarország keresztre feszítésének napja” – 1920 június 4. megrendítő, bénító hatása sugárzott a Szent Mihály Szekere Vándorszínház művészeinek Szentpéterfa kultúrházában tartott előadásából. A közönség szinte lélegzet visszafojtva figyelte a prózában, versben, zongoraművekben megjelenített több helyütt elkeseredést, letargiát, másutt dacot, keménységet, vagy éppen reménységet sugárzó kortárs zeneszerzők, költők, írók gondolatait, érzelmeit, a magyarság akkori lelkivilágát. Szinte kézzel foghatóvá vált az elcsatolt Délvidék, Erdély, Kárpátalja, Felvidék, magyarjainak, székelynek, tótnak a keserűsége Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leó zenéivel aláfestett Reményik Sándor, Babits Mihály, Juhász Gyula, Csóri Sándor és sok más kortárs szerző idézeteiből.
Vörös Elma Dóra zongoraművész, és Valter Ferenc a Magyar Állami Operaház magánénekese előadói estje Szentpéterfán azt is eszébe jutatta a hallgatóságnak, hogy horvátok lakta településük akkori lakói mekkora súllyal, milyen elhatározással voltak képesek szembe menni a békediktátummal és a magyar országhatár vonalát nyugat felé eltolni.
„Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!”
Kárpáti Piroska – Üzenet Erdélyből