2017.01.29. 90, 19, 9 - Fekete Iván a Gulágon
Gulág éve: emlékezés Szentpéterfán
Egyetlen kapaszkodó; a hit!
Fekete Ivánt Velemből várták Szentpéterfára. Sajnos néhány napja megromlott egészségi állapota nem engedte, hogy személyesen jöjjön. A 90. évét taposó szikár emberre sokan vártak a kultúrházban. Ma már nagyon kevesen vannak köztünk olyanok, akik megjárták a poklok poklát, és életben tudtak maradni a Gulág táborrendszerének embertelen, testet és lelket megnyomorító körülményei között. Neki sikerült, és ennek mikéntjét igyekezett megosztani a 2016 nyarán vele, róla készült dokumentumfilm segítségével Boros Ferenc és Horvát Zoltán.
Feszült csend a színházteremben, ahogy a vásznon megjelenik a mesélő Fekete Iván, akinek gyermekkorát derékba törte a második világégés. Ami azután következett számára felért egy következővel. Az országban még nagyban folyt a romok eltakarítása, és ezzel párhuzamosan egy másfajta tisztogatás. A keletről importált társadalmi képződményben hatalomra került új potentátok nem tűrték azokat, akik valamilyen megfontolásból nem illettek az általuk kreált világképbe, és ezektől igyekeztek megszabadulni bármilyen áron. Koholt perekkel, munkatáborokkal, ellehetetlenítéssel, változatos egyéb módszerekkel. Akik megtagadták az ebben való közreműködést, ők sem jártak jobban. Fekete Ivánt kezdő egyetemistaként a kollégiumból hurcolták el a hatóságok, és csak sokára jött rá, hogy tulajdonképpen nem ő az eljárás célpontja. Bíróság elé azért került, mert a fenyegetések, durva verések dacára megtagadta a tanúskodást rokona, hittantanára, Harangozó Ferenc lelkész ellen összeesküvés címen indított eljárásban. A két hónapig folytatott brutális bántalmazásokkal, lelki terrorral tarkított eljárás után fizikailag, mentálisan összetörve, emberi mivoltában megsemmisítve osztoznia kellett a pap sorsában, akit előbb halálra, majd 25 év kényszermunkára ítéltek. Iván kémkedés miatt 25 év fogságbüntetést kapott.
1947-ben vonatra rakták az elítélteket, egy szakaszon egy vagonban szállították a lelkésszel, aztán elváltak útjaik. A Jeges tenger partján fekvő Norilszkban kötött ki egy nikkelbányában. Az irgalmatlan hideg – néha mínusz 56 fok – és a nikkelbánya embert próbáló körülményei, kegyetlen kemény munka, éhezés 3600 különböző nemzetiségű, köztük több mint ötven magyar rab számára szinte reménytelenné tették a túlélést. Ott megszűnt az ember! Neve egy számmá változott: B 989. Egyetlen fogódzó a hit maradt, a mindennapi fohász Isten segítségéért. Nem az orosz emberekkel volt baj - mint mondta –, hanem a rendszer volt gonosz.
Három évet robotolt a nikkelbányában, majd bányaomlásban elszenvedett sérülések miatt egy műhelyben dolgoztatták. Az ötvenes évek elején Sztálin halála után enyhítettek a szigorú körülményeken. 1954-ben négy kivétellel szabadon bocsátották a magyar rabokat, neki maradnia kellett. A szülők 1953-ig semmit nem tudtak Iván hollétéről. Iván hét év után kaphatott először levelet hazulról. Kilenc év megpróbáltatása után 1956 januárjában érkezett haza Magyarországra. Könnyeit nyelve emlékezett a szüleivel történt viszontlátásra.
A színházteremben csak a projektor ventillátorának halk surrogását lehetett hallani.
Harangozó Ferenc is 1956-ban szabadult. Iván Mindszenti József bíboros mellett látta őt viszont, hevesen védelmezte az ártatlanul meghurcoltakat. Még ebben az évben Ausztriába, majd Svájcba menekült. 1991-ben bekövetkezett halála után a Szentpéterfai temetőben helyezték örök nyugalomra.
Fekete Iván a színházteremben jelen levő Kurcz Imréné Luca nénivel együtt látogatta meg síremlékét. Harangozó Ferenc unokahúga Frányi Istvánné azt kérte a film alkotóitól, hogy segítsenek találkozni Fekete Ivánnal, sok mondanivalójuk lenne egymással.
Fekete Iván lelkében nincs bosszúvágy, túltette magát a történteken. Örül a mának, fiának, menyének, két unokájának.
Skrapitsné Jurasits Ágnes Szentpéterfa polgármestere köszönetet mondott a film alkotóinak. Szerinte a mű lehetőség nekünk és gyermekeink számára is, hogy ne csak a történelemkönyvek leírásából ismerjük meg a huszadik század abnormitásait. A szentpéterfai vonatkozások okán a dokumentumfilmnek méltó helye lesz a helyi értéktárban.
(Dr. László Antal)