A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európa Terv keretében valósult meg
Falutörténet
A Pinka mentén elhelyezkedő zömmel horvátok lakta település első okleveles említése 1221-ből való. Nevét templomának titulusáról kapta. Az épület mai formájában több korszak nyomait őrzi. Keresztelő medencéje késő román, legtöbb részlete a XV. század második feléből származik. A nyugat-dunántúli "tégla gótiak" talán legjelentősebb emléke. Határállomással rendelkezik Ausztria felé. A leghűségesebb magyar község címet kapta 1923-ban, mert lakossága a Magyarországhoz tartozás mellett döntött.
A XX. század két nagy háborúja a község lakosságától is áldozatokat követelt. Az I. világháborúban 104-en vettek részt. A trianoni diktátumot követően a revíziós törekvések 1938-41. között részleges sikerrel jártak, azonban az ország belesodródott a II. világháborúba is. Ez utóbbi a helyiség lakosai közül 24 főnyi áldozatot követelt. Jellemző a század történelmének mostohaságára, hogy róluk csak közel fél évszázad múlva, a rendszerváltozást követően lehetett hivatalosan is megemlékezni. A település az 1990-ig létezett tanácsrendszerben is önálló volt.
A lakosság számának alakulása: Adóegységek száma 1549-ben: 27. Lakossága 1697-98-ban: 392. Összlakosság 1787-ben: 701. Házak száma 1787-ben:110. Lakossága 1913-ban: 1481; 1933-ban: 1549.
Birtokosok: 1549-ben: Erdőry. 1787-ben: Erdődy. 1836-ban: Erdődy.